Hermione szemszöge:

Egy sötét szobában ébredtem, ahogy körülnéztem egy csomó idegent láttam mellettem feküdni a földön: ott volt egy szőke hegyesfülü íjász, egy piros fejkendős fekete hajú kalóz, egy idős szürkeköpenyes úr és egy fekete hajú fiatal lány. A szoba egyetlen ablakához sétáltam miközben hallottam hogy a többiek is ébredeznek. Elsőként a szöszi lépett oda mellém.:

-Hol vagyok?

-Fogalmam sincs.

-De hisz itt vagy egy ideje! Tudnon kell!-kapcsolódott be a beszélgetésbe a kalóz.

-Mondom hogy nem tudom! Alig fél percel előttetek ébredtem!

-Attól még tudhatnád!

-De...

-Elég!-lépett közbe az ősz mágus.

-Ne szólj bele tata!

-Hogy én tata?! 150 éve járom Enorath földjét de még senki sem mert így nevezni! Nem tűnik fel hogy egy másik világban vagyunk kalóz úr?!

-Hol vagyunk Gandalf?

-Nem tudom Legolas. De hogy nem Középföldén az biztos!-mondta a szöszire nézve majd hozzám fordult-Hogy hívnak?

-Hermione Granger. Önt?

-A nevem Mithrandir, de szólíts csak Gandalfnak! Ezután a szöszi félrevonta Gandalfot és egy számomra ismeretlen nyelven kezdtek el vitatkozni. Eközben a kalóz megszólított.: -Miről hadoválnak ezek?

-Nem tudom-sóhajtottam-nem is értem!

-Na sebaj. Hogy is hívnak? Helena?

-Hermione.

-Hmm... Sosem hallottam még ilyen nevet! Az én nevem Jack. Jack Sparrow. Hallottál már rólam ugye kislány?

-Nem. Még sosem hallottam önről Sparrow úr.

-Kapitány! Méghogy úr! Pff... Milyen iskolába jársz te ahol nem beszélnek rólam?

-A Roxfortba járok.

-Roxfort?!

-Igen! Roxfor Boszorkány és Varázslóképző szakiskola!

-Nem hallottam még ró... Nem tudta befejezni mivel ekkor a mágus rákiáltott Legolasra és nekem nem úgy tűnt hogy dícséret lett volna...

-Goheno nîn Gandalf...-motyogta lesütött szemmel a fiú.

-Mi?! Ne! Ne ne ne ne ne ne neeee!!!-Kiabált a fekete hajú lány miközben összevissza rohangált a szobában olyan sebességgel hogy nem is látszott.

-Mi a baj?

-Nem látok! Nem látok semmit! Eltűnt minden!-szegény már majdnem elsírta magát.

-Semmi baj!-léptem oda mellé mikor végre lelassított.

-Te ezt nem érted!

-Mond el és akkor tudok segíteni!

A lány összeszorította a száját és megrázta a fejét.

-Hát rendben. Hogy hívnak?

-Alice Cullen. Téged?

-Hermione Granger.

-A többiek?

-Ő ott Legolas, mellette Gandalf, ő pedig Jack.-mondtam végigmutogatva mindenkin.

-Jack Sperrow kapitány a tisztes nevem!-lépett mellém a kalóz és kezetcsókolt Alice-nak.

-Hol vagyunk?-nézett végig rajtunk a lány.

-Nem tudjuk pontosan, de egy másik világban. Alice a kis ablakhoz rohant malyd boldogan felkiáltott.:

-Èn tudom hol vagyunk! Ez New York!

-Nuv micsoda?!

-New York-sóhajtottam és Jackhez fordultam-ez Anglia egyik legnagyobb és legszebb városa.

-Ezek szerint ti már jártatok ebben a világban?

-Igen! Én mindig is itt éltem!-vágta rá Alice és én is hevesen bólogattam. -Én is! Miért ti nem?

-Hát nem hiszem...-motyogott a szöszi és Gandalfra pillantott.-Hacsak nem a tengeren túl vagyunk, bár ezt nemhiszem.

-Ezek szerint nem. Te Jack?

-Hányat írunk? Alice újra kipillantott az ablakon majd magabiztosan rávágta: -2016!

-Hát... Szerintem ez ugyan az a világ 1000 évvel tőlem később...

-Vagyis csak Hermione és én vagyunk ,,otthon"?

-Igen.

Eközben Legolas is az ablakhoz nézett, előszőr elfintorodott malyd ahogy tovább nézelődött szeme lassan tágranyílt a döbbenettől.

-Ez... Ez nálatok normális?

-Mi?

-Hát ez a hangzavar és a sok füst! És hová tűntek a fák? És az erdők? Itt minden ilyen abnormális???

-Hát... Igen.

-Te jó Eru...

Egy ideig mindenki hallgatott malyd a kínos csendnek Jack hasának korgása vetett véget.

-Éhes vagyok!-panaszkodott.

-Szerezzünk valami kaját!-helyeselt Alice.-Ti is éhesek vagytok?

-Én igen-sóhalytottam-Legolas? Gandalf?

-Tudnék enni... Csak nekem van olyan érzésem hogy figyelnek?

-Akkor ezt megszavaztuk. De honnan szerzünk ennivalót?

-Ebben tudok segíteni-szólalt meg valaki a hátunk mögött mire mind odafordultunk...